A futórózsákat segíteni kell szépségük kibontakozásában, ezért megfelelő támrendszerről kell gondoskodnunk a számára. Az ültetés utáni első évben sem késő megalapozni a hajtástömeg elvezetését.
A támrendszer készülhet lécekből, melyeket kezelünk, hogy bírja az időjárás viszontagságait, de legalább ennyire elterjedtek a fémrácsok is. Közkedveltek a pergolák, és szépen mutat nyitott kocsibeállóra futtatva, és remekül takarja a cserére érett kerítést is.
A fiatal hajtások hajlíthatóak, így könnyedén el tudjuk vezetni a megfelelő irányba őket, és a kívánt helyeken rögzíteni.

Futórózsáimon az elnyílt virágokat külső rügyre visszametszem, kb. 15-20 cm-re az elágazástól. Ettől a metszéstől „megbokrosodik” és ontja a virágokat. Az egyet vágtam, három lett belőle, valóságos virágzuhatagot varázsol a kertbe.
A töveket másfél méterre ültettem egymástól, praktikus okokból, a közöket levendulával tervezem beültetni. Ez jó a rózsának, mert távol tartja tőle a tetveket, és jó nekem is, mert megnyugtató illatuk egyben üdít is.

Az öreg ágakat, vadhajtásokat tőből lemetszem, az egyéves hajtásokat a támrendszer mellett vezetem. Egy éves ültetésűek a futórózsáim, melyek több mint kétméteres hajtást neveltek ki idén nyáron. Ezt felére fogom visszavágni.

A remontáns fajtának köszönhetően sok-sok vékony hajtás van a bokron, melyeket közel 10 cm-re fogok visszavágni.
A bőséges virágzást annak köszönhetem, hogy saját készítésű biotápoldattal öntöztem őket tavasztól augusztus végéig, valamit a tövüket mulcsoztam egész nyáron.

A töveket télire homokkupaccal takarom.