|
|
Miből és hogyan készülnek a székelykapuk? A székelykapuk anyagának megválasztása fontos szempont a tervezéskor. Minden kerttulajdonos azt szeretné, ha kertje elkészülte után, minimális ráfordítás mellett időálló és látványos kerti elemeket tudhatna magáénak. A fafajta megválasztása és a stílusjegyek egyaránt fontosak, legalább annyira, mint a fa kezelése és az elkészítés folyamata. Ebből adódik, hogy a kiváló minőségű és elérhető közelségben megtalálható faanyagokat részesítették előnyben eleink, melyet érdemes követnünk ma is. Az ácsmester segítségével olyan pozitív kisugárzású kerti díszítő elemhez juthatunk, amely hosszú évtizedekig fogja ékesíteni a Feng Shui kertünket. A kapukat főleg jó minőségű cserefából, tölgyfából, ritkábban fenyőfából készítettek. A kapulábak vastagabban, megmunkálatlanul hagyott alsó végei kerültek jó melyre a földbe, s ez a kedvezőbb súlyeloszlás miatt állékonyabbá tette a kapukat. Udvarhelyszeki, sóvidéki kapufaragók beszelik a kapuállításról: »... Fekszik a földön a kapu, s egyetlen szakembernek, az ácsnak az irányításával elhelyezkednek, főleg a koszorúfa, kontyfa mentén. Onnan kell emelni ...mikor aztán az ácsmester vezényel: hó-rukk, he-rupp! –egyet-egyet emelnek, s amikor olyan magasságig emelik, a karmagasságon felül, akkor támaszokat tesznek, hogy vissza ne zuhanjon, ha esetleg megcsúsznék valami. Azt a támaszt addig bennebb teszik, s emelik addig, amíg függőleges helyzetbe kerül a kapu. ... A régi, hagyományos állítás úgy vót, hogy...egy méter kellett hogy legyen a hossza a csutaknak a fődbe. Összeszerelődött a fődön, s akkor embererővel a lyukakba belecsúsztatva állították fel. Rudakkal kikötötték, ahogy megkapta az egyensúlyt, s akkor kezdték elföldelni. ..«Az így helyére támogatott szerkezetre rakták fel a tetőszéket, vagy a fedett galambbúgot, valamint a két vagy három rácsos, lécezett kapuszárnyat. A fedés az esővíz, a hó korhasztó hatása ellen védi a faanyagot, míg a kapura nehezed6 szélterhek miatt a nyílószárnyak felső részükön áttörtek. A galambbúggal vagy anélkül kialakított, két végén kontyolt tetőkre zsindely-, drányica-, esetleg »facserép-«, később néhol égetett, agyag cserépfedés került. A régebb sövényből font ajtó- és kapuszárnyakat vesszővel vagy kötélgúzzsal rögzítették a kapulábakhoz. Később már cser-, töIgy-, bükk-, fenyő- deszkabó1 készítették a hevederezett, tömör ajtószárnyat és az előbb egy, majd később két, alul deszkás, felül léces nagykapuszárnyat. A kétszárnyú nagykapu elterjedését követően szinte kizárólag a kovácsoltvas hevedereket, pántokat, sarokvasakat alkalmaztak, a korábbi kevésbé tartós facsapok, perselyek, fahevederek helyett. Meg kell említenünk a kapuk még egy fontos részét: a különféle, sok helyen ma is használatos fazárakat, melyeket oly nagy leleménnyel készítettek a faragókedvű székely emberek. A kapu jelentős tartozéka volt az» életnek «. Gondoskodtak a fennmaradásáról, hiszen a korabeli leltárokból az is kiderül, hogy gyakran javították, s ha a kapulábak alsó végei elkorhadtak, akkor azokat levágták és »ráklábakkal« pótolták, sőt a felhasznált faanyagot a nagyobb időtállóság érdekében egyes helyeken trágyalében áztatva tartósították.
Kusinszki András
www.fa.lap.hu | www.magyartermek.lap.hu | www.neprajz.lap.hu | www.fengshui-kert.lap.hu |
Grafika és kivitelezés: Civertan Bt.
|