A vízi növények

A vízi életmódhoz igen sokféle, rendszertanilag meglehetősen távol álló családok növényei és igen különböző módokon alkalmazkodtak. A hazai vízi növénytársulásokban összesen 67 faj vesz részt 31 nemzetség és 21 család képviseletében.

    * májmohák — 2 faj,
    * vízipáfrányok — 2 faj ,
    * kétszikűek — 31 faj (12 család 13 nemzetségéből),
    * egyszikűek 32 faj (6 család 14 nemzetségéből).

Egyik víztükörről a másikra főleg a vándormadarak közreműködésével terjednek, de csak rövidebb távokon, mert a növény a levegőben gyorsan kiszárad és elpusztul.

A vízi növények alaktani csoportjai

A rendszertani sokféleségből adódóan a vízi növények felépítése igen változatos, és ez a változatosság jelentősen meghatározza a társulások szerkezetét. A vízi növényeket Hans Luther (1949) nyomán három nagy csoportra osztjuk aszerint, hogyan kapcsolódnak az aljzathoz; a részletes felosztást Gustaf Einar Du Rietz (1930) alapján ismertetjük.

1. A haptofita (haptophyta, haptofiton) vagy tapadó növények nem gyökereznek, hanem a vízben levő különböző élő és élettelen tárgyakra tapadva bevonják azokat. Jellemzően ilyenek az algák és a vízi zuzmók, továbbá a mohák (pl. Fontinalis, Cinclidotus, Scapania undulata). Európában nem ismerünk ilyen jellegű magasabb rendű növényt, de a trópusiak közül ilyen az örvényvirágfélék családja (Podostemaceae), továbbá a pázsitfűfélék Japán és Észak-Amerika csendes-óceáni partvidékein gyepalkotó Phyllospadix nemzetsége.

2. A rizofita (rhizophyta, rizofiton) vagy gyökerező vízi növények a folyó- és állóvizek medrében gyökereznek. Ide tartoznak:

    * a csillárkák (Charophyta),
    * a valódi zöldmoszatok (Chlorophyta) Vaucheriaceae és a Caulerpa nemzetsége,
    * a felsőbbrendű vízi növények túlnyomó része.

Hét típusukat különböztetjük meg:

    *
          o stratiotid típus: A szapropélben számos mellékgyökérrel tapadó vízi növények. Vegetatív testük részben kiemelkedik a vízből. Télen az aljzatra süllyedve turióval vagy téli rügyekkel telelnek át (Stratiotes stb.);
          o elodeoid típus: A vízfenéken gyökerező, hosszú, leveles hajtást fejlesztő vízi növények, úszó levelek nélkül. Alcsoportjai:
                + potamoid altípus, avagy szoros értelemben vett elodeoidok
                      # osztatlan levelekkel (Elodea spp., a Callitriche nemzetség Pseudocallitriche fajsora, Ruppia, Zannichellia, Najas és a legtöbb Potamogeton faj,
                      # fűszerűen szálasak vagy fonalas levelekkel (parvopotamidok),
                      # hosszabb hajtásukkal és szélesebb leveleikkel (magnopotamidok).
                + myriophylloid altípus: finoman osztott levelekkel, (Myriophyllum spp., Hottonia palustris, Ranunculus circinatus stb.);
          o batrachioid típus: A meder fenekén gyökerező vízi növények, amelyek alámerült és úszó levelei eltérő alakúak (Callitriche nemzetség Callitriche fajsora, a Ranunculus nemzetség Batrachium alnemzetségének legtöbb faja). Az alámerült levelek többnyire szálasak, lándzsásak vagy igen finom sallangokra tagoltak;
          o nymphoid típus: A vízfenéken gyökerező vízi növények el nem ágazó és többnyire levéltelen hajtással, nagy, feltűnő úszó levelekkel és (ritkán) nagy, alámerült levelekkel (Nymphaea, Nuphar, Nymphoides, Potamogeton natans, Polygonum amphibium f. natans, Sparganium minimum);
          o trapoid típus: Talajon gyökerező egyéves vízi növények hosszú, elágazó hajtással, úszó levélrózsával és szálas, lehulló, alámerült levelekkel pl. Trapa natans);
          o vallisnerioid típus: A meder fenekén kúszó gyöktörzzsel rögzült vízi növények rövid hajtással és hosszú, szalagszerű, nyalábban vagy rózsában álló levelekkel (Vallisneria spp., Zostera nana stb.);
          o isoëtoid típus: Nagyrészt amfibikus (kétéltű), gyökerező vízi növények rövid hajtással vagy gyöktörzssel; merev, tű- vagy szittyószerű tőlevelekkel (Isoëtes spp., Pilularia, Litorella, Lobelia dortmanna, Eleocharis acicularis, Eleocharis parvula stb.).

3. A planofita (planophyta, planofiton) növények szabadon úsznak vagy lebegnek a vízben. Méretük szerint két alcsoportba osztják őket:

    * a planktofitonok (planktophyta) mikroszkopikus,
    * a pleusztofitonok (pleustophyta) nagyobb termetű vízi növények, amelyeknek négy típusát különböztetjük meg:
          o lemnoid típus: kis, szabadon úszó vízi növények (Lemna minor, Lemna gibba, Wolffia arrhiza, Azolla caroliniana, Ricciocarpus natans stb.). Ezek a szervezetek a Ricciocarpus nemzetség kivételével a tápanyagban gazdag vizeket részesítik előnyben;
          o riccielloid típus: kis, közvetlenül a felszín alatt szabadon lebegő vízi növények (Lemna trisulca, Riccia fluitans stb.). Ezek a szervezetek a tápanyagban szegény, disztróf vagy gyengén oligotróf vizeket kedvelik;
          o ceratophylloid típus: nagy, többnyire sallangosan osztott levelű, szabadon lebegő vízi növények, úszó levelek nélkül. Néhány faj színtelen iszaphajtással lehorgonyozhat. Nyáron a felszínhez közel helyezkednek el, ősszel a fenékre süllyedve tartós rügyekkel, vagyis turiókkal telelnek át. (Ceratophyllum spp., a legtöbb Utricularia faj stb.).
          o hydrocharoid típus: szabadon úszó vízi növények speciális úszó levelekkel és különleges áttelelő szervekkel (téli rügyekkel vagy sporokarpiummal – Hydrocharis spp., Salvinia spp. stb.).

A mérsékelt övi Európa növénytársulásait a rizofitonok és pleusztofitonok uralják.

Forrás: Wikipédia