A Prométheusz-fa (vagy WPN-114) a világ legöregebb élőlénye volt, egy
ötezer éves simatűjű szálkásfenyő a favonalon egy hegyen
kelet-Nevadában, az Amerikai Egyesült Államokban. A Pinus longaeva fát
1964-ben egy végzős egyetemi hallgató és a U.S. Forest Service
alkalmazottai kutatási célból kivágták. Az eset hatalmas vitákat
váltott ki, amelyek negyven év után sem csillapulnak. Számos változat
született arról, hogyan történhetett meg a fa kivágása és milyen
döntéshozatali visszásságok tették lehetővé. A kivágott fa neve a görög
mitológiai alak Prométheuszra utal.
Helye
A fa egy szálkásfenyő csoport egyik tagja volt a Wheeler csúcson egy
korábbi gleccser morénáján. (A terület 1986 óta a Great Basin Nemzeti
Park része.) A Wheeler a Snake hegylánc – és egész Nevada állam –
legmagasabb csúcsa. A simatűjű szálkásfenyő populáció a hegyen két
külön alpopulációra osztható, amelyek közül az egyik elérhető egy
gyalogösvényen, a másikhoz azonban – ahol Prométheusz is volt – mászni
kell.
A névadás
A WPN-114 név Donald R. Currey kutatótól származik, és azt jelölte,
hogy ez volt a 114. faminta, amelyet White Pine megyében gyűjtött.
1958-ban (vagy 1961-ben) természetjárók egy csoportja felmászott, és
neveket adtak a legtávolabbi és legnagyobb fáknak. Ekkor kapta a fa a
szám helyett a Prométheusz nevet.
A kormeghatározás története
Currey 4844 évgyűrűt számolt meg a fában, néhány évvel később azonban
Donald Graybill az Arizonai Egyetem Fagyűrű-kutató Laboratóriumában
(Laboratory of Tree-Ring Research) 4862-re emelte a számot.
A mintát azonban 2,5 méterre a kikelési ponttól vették, ahol a legbelső
gyűrűk már hiányoztak, és a számítások alapján a kutatók arra jutottak,
hogy a fa legalább ötezer éves volt, amikor kivágták.
A "legöregebb" élőlény titulus definíció kérdése, hiszen a
klónkolóniákban élő növények közt akár 12 ezer évesek is akadhatnak.
(Más kérdés, hogy ez a kolónia és nem az egyes tövek kora.)
A dendrokronológus áldozata
A fa a dendrokronológia nevű tudományág (fagyűrűkutatás) egyik
művelőjének áldozatává vált. Az 1950-es években a dendrokronológusok
mindent tűvé tettek az öreg fák után, amelyeknek gyűrűit több célból is
tanulmányozták. Ezekből gyűjthettek információkat történelmi éghajlati
változásokról, segítséget jelenthettek a régészeti kormeghatározásban,
és nem utolsósorban keresték a legöregebb élőlényt. A Kaliforniai Fehér
Hegység (White Mountains) szálkásfenyőit Edward Schulman fedezte fel,
és verseny indult azért, hogy még öregebb fákat találjanak, mint a
Matuzsálem-fa, amelynek korát Schulman 1957-ben 4700 évben határozta
meg.
Donald R. Currey, a Chapel Hill-i North Carolina Egyetem (University of
North Carolina at Chapel Hill) végzős hallgatója a Kis Jégkorszak
éghajlati dinamikáját tanulmányozta dendrokronológiai technikákkal.
1963-ban szerzett tudomást a Snake hegylánc és a Wheeler csúcs ősi
fenyőiről. A helyszínen valami okból nem volt képes egybefüggő mintát
venni a Prométheusz-fából – soha nem derült ki egyértelműen: miért –
mint ahogy az sem, hogy a saját ötlete volt-e, vagy az erdészet
munkatársai javasolták, hogy a minta megszerzéséhez döntsék ki a fát.
Az sem világos, hogy a kivágás résztvevői egyáltalán tudták-e, hogy nem
egy facsoport egy egyszerű tagját, hanem a legöregebbet döntik ki.
Legalább egy tanú azt állította, hogy Currey tudatában volt a fa
egyediségének, mások viszont ezt vitatták.
Akármi is a válasz ezekre a kérdésekre, 1964 augusztusában a fát
kivágták, felszeletelték, a szeletek közül pedig sokat előbb Currey,
majd mások további elemzésre elvittek. Több megmaradt darabot
kiállítottak, például a Great Basin Nemzeti Park látogatóközpontjában
is látható egy.
A botrány utóélete
A fa kivágása döntően hozzájárult ahhoz, hogy mozgalom induljon a
simatűjű szálkásfenyők védetté nyilvánításáért, különösen a Wheeler
csúcson, amely végül el is érte célját.
