Alternatíva a Feng Shui kertben is: Székelykapuk

A kerttulajdonosok komoly problémával találják szemközt magukat, amikor a ház és a Feng Shui kert stílusát kell összehangolniuk. Új építésű ház esetén a tervezéskor figyelembe lehet venni a kertet és alkotóelemeit.
Használt ingatlan vételekor a meglévő adottságokból kell kihozni a ház és kert használóinak legmegfelelőbb megoldást.
Használt ház vásárlásakor a kertet teljesen átformálhatjuk, magán az épületen csak finomítani lehet. Az építmény és a kert közötti átmenetet a terasz és a kerítés képezi.
A hagyományos népi építőművészet remekei a székelykapuk, vagy faragott kapuk, melyeket bátran használhatunk a Feng Shui kertekben is.

A kerteket sokszor alacsony kerítésekkel választjuk el, ezzel biztosítva a funkciók elkülönítését. Nagyobb kertekben a környező táj, egy-egy kiemelkedően szép kertrészlet kiemelhető boltívek, kapuk, időkapuk alkalmazásával.
Erre a célra tökéletesen megfelelnek a mestermunkának is beillő felépítmények.

A kapukra vonatkozó irodalmat áttekintve úgy tűnik, hogy kevesen és alig vagy egyáltalán nem foglalkoztak a fedett, kötött kapuk szerkezeti sajátosságaival, összeépítésének és felállításának körülményeivel, s ezek mesterségi vonatkozásaival. Vegyük szemügyre most ilyen szempontok alapján ezt a sok vitára okot adó építményt. A kapuknak alapvető használati és szerkezeti követelményeknek kellett és kell megfelelniük. Az adott helytő1 és időtől függően kialakult számos típus gyalogbejárónak és kocsibehajtónak épült külön-külön vagy egybeszerkesztve, fedés nélkül vagy tetővel. Ezek lehettek egyszerű leveles, esetleg fedett, kicsi gyalogkapuk,» uccaajtók «, melyeket földbe ásva vagy megtámogatva, talpára állítottak fel. A szekérbejáró a gyalogkapu mellé, vagy távolabb került. Ilyen esetben kapusasokat, sasfákat, kapubálványokat ástak le, és azokra erősítették a deszkázott kapuszárnyakat. Ezek a gyalog- és kocsibejárók alacsonyak voltak és különösebb merevítést, megtámasztást nem igenyeltek. A szerkezeti megoldás is egyszerű, különbözőképpen megmunkált faanyagból könnyen kivitelezhető volt. Az ilyen kapufajta tekinthető lényegében, ahogy dr. Kós Károly megfogalmazta, a kerítés elmozdítható részének. A kötött, kicsi és nagykapuk azonban jóval bonyolultabbak, olyan ácsszerkezetű önálló építmények, melyeket már aligha tarthatunk mozdítható kerítésszakasznak. A kétosztatú, fedett nagykapuk megépítéséhez több, kifejezetten statikai, szerkesztési ismeretre, mesterségbeli fogasra, tapasztalatra volt szükség.
Helyszíni felmerései nyomán már Szinte Gábor megállapította, hogy a kapuk főbb elemeinek méretei, a teljes és rész- (szelességi, magassági) méretek arányosan összefüggenek és kiszerkeszthetőek. »... A gyakorlati kivitel olyan aranyokat teremtett, amelyeknek betartása egy sablonra vezet. Kiindulás a kör, a melynek sugara 1 öl. ..« E kör egy négyzetbe rajzolható, melynek minden oldala 2 öl, s ha ezt a kocsibehajtó kaput adó négyzetet 45°-kal elforgatjuk, az kimetszi a könyökök helyét. Anélkül, hogy a szerkesztés módját tovább részleteznénk, ebből következően első lépésként egy olyan sablon elkészítése szükséges, mely tartalmazza az összes lényeges alapméretet. Ezek segítségével az egyes elemek levágása, a kötések helyének kijelölése, kivésése után állítható össze vízszintes helyzetben a kapu. A galambbúgos nagykapu statikai szempontból síkbeli, merevített szerkezet. Merevítőként a szemöldökgerendát -sapkafát, koszorúfát -és a kapulábakat -kapuzábét -összekötő könyökfák -hónaljkötések -szolgálnak. A csapolások, beeresztések és a faszeges rögzítések révén a három kapuláb és a szemöldökgerenda kapcsolata sarokmerev, ezért kötött a kapu. Csak így, az egyes elemek biztonságos összekötése révén lehet az összeszerelt kaput torzulásmentesen a helyére támogatni vagy emelni. Éppen ezért feltételezhető, hogy túl sok, kötés nélküli nagykaput nem állítottak, hiszen kellő merevítés hiányában mar a felállítás közben könnyen sérülhettek, a helyükön pedig rövidebb ideig tűrték a természeti és a használat közbeni igénybevételt. A könyökfa tehát szerkezeti és formai szempontb61 egyaránt jellegzetes és szükséges része a fedett, kötött nagykapuknak. Ez a szerkezeti elem, kötési mód jó1 ismert és használatos a különböző torony-, állvány-, fedélszerkezetek, tehát az alapvetően ácsszerkezetek esetében meg ma is. Egyrészt merevíti a kapcsoland6 elemeket, másrészt a fesztávok csökkentése révén a szemöldökgerenda, vagy más esetekben a talp-, szelemengerenda teherbírását növeli.

Kusinszki András
Kusinszki és Tsai KFT
3900 Szerencs
Huszárvár u. 24.
20/9-237-927
www.pannonfogat.hu
www.hegyaljakapuja.hu

www.kerites.blogter.hu

www.fa.lap.hu | www.magyartermek.lap.hu | www.neprajz.lap.hu | www.fengshui-kert.lap.hu |
www.tajepiteszet.lap.hu | www.tajhaz.lap.hu |