Az uborka vitelizáló hatását akkor fejti ki legjobban, ha a Víz területére vetjük magvait, ültetjük palántáit. Mivel szereti a szélvédett területeket, jó, ha köztes növényként termesztjük, de leginkább azt szereti, ha szabadon futhat - ahogyan a boldog ember a mezőn, egy nagy munka végeztével...

Latin nevén Cucumis sativus, Indiából származó kabakos növényünk.
Tápértéke igen csekély, azonban élettani hatása kimagasló, vízhajtó hatását a benne található kálium kölcsönzi, jó hatással van a vese működésére. Szépészeti, kozmetikai termékekben jól hasznosítják termését, az arcbőr regenerálásában, a bőr fiatalításában van szerepe.

Egész évben fogyasztható, frissen és tartósítva is könnyen hozzá lehet jutni.
A hagyományos fajták keseredésre hajlamosabbak, azonban frissen szedett termésük íze kárpótlást nyújt ezért az egy rossz tulajdonságáért.

Uborka igényei és termesztése

Fényigényes és melegkedvelő növényről van szó, csírázás idején is 30  °C-t igényel. Szikleveles állapotban ez az igénye 10  °C-ot csökken, melyet mind a léghőmérsékletre, mind a talajhőmérsékletre egyaránt megkíván.
Kifejezetten vízigényes növény, de nemcsak az öntözővizet igényli, hanem a párásítást is biztosítani kell számára párásító öntözéssel, köztes termesztéssel.

Optimálisan a homokos vályogtalajok felelnek meg leginkább igényének, így célszerű a homokot feljavítani, a vályogot pedig homokkal lazítani.
Rendkívül éhes növény, a frissen trágyázott talajt is kedveli, de túltrágyázás esetén eldobálja virágait. Legmegfelelőbb számára a humuszban gazdag, mulcsozott talaj.
Gabona és pillangósvirágúak biztosítanak számára jó előveteményt, de soha nem termesszük önmaga, vagy családja tagjai, a kabakosok, sem napraforgó és paradicsom után.

Ősszel a talajt ássuk, vagy bio-ásóvillával átmozgatjuk az uborka leendő ágyát, majd szervestrágyázunk, melyet bemozgatunk a talajba, végül mulccsal takarjuk, vagy zöldtrágyanövénnyel bevetjük.
Tavasszal gyomlálunk, majd porhanyósra elmunkáljuk a talajt. A zöldtrágyanövényt is bedolgozzuk a talajba, nem távolítjuk el.

Síkművelést alkalmazunk, kukorica közé vetünk, így a kukorica szára, levélzete óvja a széltől és páradús környezetet biztosít számára.
Ha futtatjuk, az uborka tömegtemeléssel hálája meg a szellős elrendezést, csak arra kell ügyelnünk, hogy a szára biztonságosan legyen rögzítve, ne legyen a nyári viharok és a szél martaléka.

Négyzetméterenként kb. két kilogramm uborkát szüretelhetünk, ha hetente öntözünk növényi levekkel, elsősorban csalánlével és zsurlófőzettel.
Uborkaszezon idején napi munkát biztosít gazdájának a növény, és ez időtájt gazdanövénye ő maga is farontó lepkék szép álhernyóinak.

Megjelent: Ökomúzeum