Mindig örömmel tölt el, ha a munkám visszarepít a lovagkorba. Amikor először megnyitottam a Vártúrák oldalát, szinte hallottam a festői környezetben a lovak dobogását, éreztem a felkavart port, amikor a tüdőmbe szívtam, az erdő felől érkező friss levegővel, láttam a sisakrostélyokon megcsillanó huncut napfényt.
A jobb felső sarokban elhelyezett pecsétviasz szinte lepattan elém a billentyűzetre, amit belefeledkezve az olvasásba, pergamennek érzek az ujjaim alatt.
A menükísérő képeken a várromok szinte kiabálnak, hogy szerezzek követ nekik, befoltozni sebeiket, amiket a történelem és az emberi természet szégyenletes egyetértésben ütött rajtuk. A Civertan légifotóin látva várainkat mindig erős késztetést érzek rá, hogy forrást keressek a problémára, pénzforrást, mert úgy tűnik, ma minden csak erről szól.
De mégsem, és jó érzéssel tölt el, hogy vannak még ma is várkapitányok, akik várkisasszonyokat nevelgetnek, és a kancellária (várbarátok, várvédők és nonprofit szervezetek) segítik, hogy híre menjen tetteiknek, hogy fejlődjön, ami pusztulásra volt ítélve.
Ilyen hírnök ez a weboldal is, felnyitja a szemünket, hogy bizony, mi sem vagyunk szebbek, jobbak, mint elődeink, különben több várunk lenne épen, nagyobb összefogás lenne az értékek megóvásáért, a hagyományok tovább éltetéséért.
Az oldal első pillantásra rabul ejti azt, aki rátalál, és nagyon bízom abban, hogy ugyanúgy elbóklászik a virtuális falak között, ahogyan én szoktam, kedves hivatalból.
Várfüggőknek RSS szolgál segítségül, hogy a naponta, hetente frissülő cikkekből kiválasszák a nekik tetsző olvasmányokat, gazdagítva tudásukat várainkról, emlékhelyeinkről.
A Vártúrák oldalán a túra várai egyenként kerülnek bemutatásra, kedvcsinálóként terjeszkednek a várak fotói alatt, mint a lovaglásra hívogató zöld mező. Néhány oldal áttekintése után erősen megéhezik az ember, és megkívánja az egészben sült ökröt, a fatányérost, no meg a jó vörösbort, toroköblögetőnek.
A kínált várjátékokon minden megtörténhet, még az is, hogy egyszer egymás mellett ülünk egy faragott tölgyfaasztalnál, és jóízű beszélgetés közben fogyasztunk finom falatokat, és talán még mi magunk sem fogjuk tudni, de a Vártúrák oldala ültetett minket egy asztal mellé…

Vártúrák